Ezzel az oldallal tisztelgünk bélyeggyűjtő körünk névadója, Dr. Danis László emléke előtt!


Dr. Danis László
(1922.07.16. Óbecse – 2005.01.01. Pécs)
Egyetemi tanulmányait Zágrábban kezdte, Szegeden folytatta és Budapesten fejezte be.
1950-ben kinevezték alorvossá, 1950. májusában a Honvédség állományába került.
1950 júniusában sebészeti szakvizsgát tett, majd mint sebész orvos dolgozott Budapesten, Debrecenben.
1954-ben került a pécsi 2. sz. Honvédkórház sebészetére, mint osztályvezető-helyettes.
Dolgozott Keszthelyen sebészként, ahol megismerte leendő feleségét.
1958-1962 között a Szigetvári Kórház sebészetét vezette osztályvezető főorvosként.
1962-ben újjáalakult a 3. sz. pécsi Honvédkórház, ahova visszahívták és kinevezték a traumatológiai osztály főorvosává. Szakorvosi (traumatológus) képesítését 1963. májusban szerezte meg.
1977. szeptemberében mint orvos-alezredes, baleseti sebész főorvos ment nyugdíjba.
2005. január elsején távozott az élők közül.
Megvárta még a szilvesztert és az újév hajnalán örökre lecsukta szemét 83 éves korában a klasszikus magyar bélyegek nagy tudású gyűjtője. Élete nagy részét a pécsi honvédségi kórházban töltötte sebész professzorként, ahova még nyugdíjazása után is vissza-visszatért, a betegek nagy örömére. Az idegfeszítő napi munka mellett kiváló felüdülést jelentett számára a bélyegekkel való foglalatoskodás. Legnagyobb örömét az Osztrák Posta Magyarországon (OPM) területben lelte meg, azon belül is a legnehezebbre vállalkozott, az 1850-es kiadást dolgozta fel európai szinten.
Gyűjtői hajlama örökletes, édesapja is gyűjtött bélyegeket, érméket, jelvényeket, gyufacímkéket.
Az 1986-ban kiadott „A Magyar Bélyegek Kézikönyvében” az OPM fejezet az Ő keze munkáját tükrözi. Megállapításai még ma is megállják a helyüket, a könyvet forgatók legnagyobb örömére!
Kiállítóként 1978-ban mutatkozott be a szombathelyi Szocfilex kiállításon, ahol a kiállítás egyik aranyérmét nyerte el anyagával. Ezt követően gyűjteménye egyre magasabbra emelkedett és már csak a nemzetközi porondon lehetett megtekinteni. Így a 80-as évek elején sorra hozta a világkiállításokról a magyar aranyérmeket (1981 WIPA, 1982 PHILEXFRANCE, 1984 ESPANA), melyeket mindig nagy szeretettel mutatott meg a baráti környezetének.
A Magyar Filatéliai Tudományos Társaságnak az alapítástól kezdve, 1989-től tagja volt, székfoglalóját is az 1850-es kiadás vésésjavításairól tartotta meg 1990-ben.
Gyűjteményét az 1990-es években eladta, de a bélyeggyűjtéshez élete végéig hű maradt, többek között a pécsi városi kör elnökeként több éven keresztül segítette a filatéliát. Ha ereje engedte, tiszteleti tagként a Szövetség küldöttgyűlésein is gyakran láthattuk mosolygós tekintetét.
Élete másik nagy hobbija a horgászat, amiben ugyanolyan szenvedélyes volt, mint a bélyegek világában!
Finom humorával és optimizmusával fűszerezte mindig mondanivalóját. Tudását szívesen megosztotta másokkal, amely során személyiségének értékes jegyei megmutatkoztak. Nagy tudású nemzetközi szaktekintély volt a maga területén, akit a bélyegek mérhetetlenül boldoggá tudtak tenni, és aki sikeres szakmai pályafutás után szerettei körében tért nyugovóra.
Tisztelettel hajtunk fejet előtte, felejthetetlen alakja tovább él közöttünk!
MABÉOSZ díjak, elismerések:
1981: MABÉOSZ Arany kitüntető jelvény
1977: MABÉOSZ Ezüst kitüntető jelvény
1976: Gazda Gyula Vándordíj (a Pécs Városi Bélyeggyűjtő Kör elnökeként)
Arany fokozatú kiállítási eredmények:
Osztrák Posta Magyarországon: az 1850 évi kiadás
1984: ESPANA ’84, Madrid
1982: PHILEXFRANCE ’82, Párizs
1981: WIPA, Bécs
1978: SZOCFILEX ’78, Szombathely
Cikkek:
Az 1867-es kiadású durvaszakállú 5 kr-os bélyeg altípus változatai (Philatelica, 83/2, 17-19. o.)